Az áldozat Ünnepe (a Zarándoklat végén), ami Arafat reggelén van, midőn a muzulmánok teljesítik a rituális előírásokat és elvégezték az ősi Ház körüli körjáratot, s miután elvégezték ezt a kötelességet, eljött számukra az idő, hogy megünnepeljék ünnepüket, s imájukban összegyűljenek, Allahot magasztalva, hálás szívvel fordulva feléje.
Allah tehát elrendelte a muzulmánok számára, hogy ezen ünnepükön áldozatot mutassanak be, hogy ez is az Allah iránti hála egyik megjelenési formája legyen, s szegények iránti szeretet jele, Allah szolgái között. Ezen kegyes értelmekkel ragyog fel a muzulmánok ünnepeinek sora. Umar bin Abdulaziz látta egyik fiút, egy ünnepnapon, amint rajta egy viseltes, foltos ruha van, s sírni kezdett. A fia így szólt: mi fakasztott sírásra, Ó Igazhívők Ura?
Ó fiacskám - mondta - félek, hogy összetörik a szíved ezen a napon, ha meglátnak a fiatalok ebben a viseltes ruhában.
Mondta: Ó Igazhívők Ura! Annak törik össze a szíve, akit Allah megfoszt az Ő elégedettségétől és szembefordul és engedetlen az anyjával és az apjával, én azt kívánom, hogy a Magasztos Allah azzal legyen elégedett velem, hogy te elégedett vagy velem. Umar örömében, ezt a választ hallva sírt, magához szorította és megcsókolta a homlokét, fohászkodott érte, s ő utána a legájtatosabb ember volt.
Egy ünnepnapon egy férfi ment be az Igazhívők Urához, Ali bin Abi Talib-hoz és látta amint éppen egy darab száraz kenyeret vesz fel.
Így szólt: Ó Igazhívők Ura! Ma ünnep van és száraz kenyér?
Ali azt mondta: Ma ünnep van annak, akinek tegnap elfogadtatott a böjtje és az éjjeli virrasztása, ma nekünk ünnep van és holnap nekünk ünnep van, s minden olyan nap, amelyen nem fordulunk szembe Allahhal az nekünk ünnep.
Az ünnep tehát az Iszlám Allah szolgálata, s hálaadás Allah - nak, s kegyesség és jóravalóság, helyes cselekedet, reménykedés, könyörület és bűnbocsánat: "Allah túláradó kegyelmében és könyörületében, ennek okán örvendezzenek! Ez jobb annál, mint az, amit összegyűjtenek." (Korán 10:58)
